jeckeleszter

Nem is tudtam mire vállalkozom. Persze tudtam, hogy lesz benne víz, meg túra, meg egyebek, de.... Tényleg nem tudtam, mire vállalkozom. Tamás küldött egy e-mailt: - Ugye ez nem érdekel minket?! Az e-mail raftingról, vadvízi evezésről és canyoningról - azt se tudtam mi az - szólt. Dehogynem . Írtam gyorsan vissza. Idén a csapatépítés ezen formáját is lehetett választani a férjem cégénél. Jó emlékeim vannak a vízről. Igazából minden, ami vizes sport, az az én sportom. Volt idő, amikor reggel hatkor ott úsztam a Hajósban minden nap munka előtt. Így egyre nagyobb izgalommal vártam a nyár közepét. Gondoltam rá is készülök. Meg is beszéltük Tamással, hogy bizony fele se tréfa, nem vagyunk már olyan fittek és fiatalok, mint harminc évvel, öt gyerekkel és egy unokával ezelőtt. Mi bizony felelősségteljes felnőttek vagyunk. Uccu neki sportolni fogunk. Eljárogatok zumbázni, na de mi lenne, ha a helyi kilátót is meglátogatnánk egy héten többször is. Nemsokára egy baráti társaságg...

Ismeritek a kifejezést, hogy "úgy viselkedik, mint elefánt a porcelánboltban"? Valaki elgondolkodott már, hogy mi a jó büdös francot keresett szerencsétlen elefánt a porcelánboltban? De tényleg? Nem a szerencsétlen elefánttal van a baj. Nehéz elképzelnem, hogy az az elefánt csak úgy ott termett. Biztos vagyok benne, hogy vagy pórázon vezették és megszokásból ment, vagy valamivel csalogatták. Ez esetben ugyanott vagyunk, mint a póráz. Valamilyen tanult mechanizmus alapján ment az elefánt, ment serényen. A kérdés, hogy kinek jó ez? Nem jó az elefántnak, nem jó a porcelánboltnak. Még annak se, aki csalogatta, mert fizethette a kárt. A végeredmény viszont egyértelmű. A "tapintatlan" elefánt nem tud viselkedni, finomkodni, csak törni, zúzni, lejáratni magát. Lehet, hogy egyszerűen nem kéne elefántnak lennünk. Nem kéne mások után koslatnunk, hagyni, hogy vezessenek, csalogassanak. Menni megszokásból. Mert így szoktuk és eddig semmi gond nem volt belőle. ...

Általában nem vették észre, hogy ott ül közöttük. Ez volt az első osztály. Varázslatosnak, magával ragadónak kellett volna lennie, de valami nem volt a helyén. Harminc izgő-mozgó kisgyerek. Még nem tanulták meg a szabályokat. Azokat a szabályokat, amiket illik betartani. Első számú szabály: - Kinek, hol a helye.  Olyan volt, mint egy kasztrendszer. Igazából persze ez nem létezik. Mármint kasztok ott és akkor, de valójában létezett. Alul az érinthetetlenek (dalitok), tulajdonképpen kaszton kívüliek. A kislány ilyen volt. Nem vettek róla tudomást, nem szóltak hozzá, csak a többi érinthetetlen. Nem nagyon értette miért van ez, de így volt. Ezen a napon valami más volt. Zsuzsa néni felszólította és egy egyszerű kérdést tett fel neki. - Milyen színű lámpánál lehet átmenni az úttesten? Egyszerű kérdés, egyszerű válasz, amikor zöld. Nem tudták, de tulajdonképpen az elmúlt hat évben elég sokat volt egyedül az utcán. Nem okozott gondot a közlekedés. Ha el is veszett valahol, a végén...