Ismeritek a kifejezést, hogy "úgy viselkedik, mint elefánt a porcelánboltban"? Valaki elgondolkodott már, hogy mi a jó büdös francot keresett szerencsétlen elefánt a porcelánboltban? De tényleg?
Nem a szerencsétlen elefánttal van a baj. Nehéz elképzelnem, hogy az az elefánt csak úgy ott termett. Biztos vagyok benne, hogy vagy pórázon vezették és megszokásból ment, vagy valamivel csalogatták. Ez esetben ugyanott vagyunk, mint a póráz. Valamilyen tanult mechanizmus alapján ment az elefánt, ment serényen.
A kérdés, hogy kinek jó ez? Nem jó az elefántnak, nem jó a porcelánboltnak. Még annak se, aki csalogatta, mert fizethette a kárt. A végeredmény viszont egyértelmű. A "tapintatlan" elefánt nem tud viselkedni, finomkodni, csak törni, zúzni, lejáratni magát.
Lehet, hogy egyszerűen nem kéne elefántnak lennünk. Nem kéne mások után koslatnunk, hagyni, hogy vezessenek, csalogassanak. Menni megszokásból. Mert így szoktuk és eddig semmi gond nem volt belőle.
Én magam nem szeretek (meg)vezetett lenni már. A csalóka dolgok sem annyira vernek már át. Van egy saját utam. Szeretek arra menni. Szeretem magam otthon érezni. Akkor megyek be egy porcelánboltba, ha az az én akaratom és ott tudom, hogy jól fogom magam érezni és elég nagy a tér, hogy ne verjek le össze-vissza mindent.
Te hogy vagy ezzel?
Vannak még porcelánboltok, ahova elvisznek és utána téged hibáztatnak?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése