Ugrás a fő tartalomra

Hogyan légy önmagad?

1. Fedezd fel, ki vagy valójában!

Keresd a lehetőséget, hogy megtaláld önmagad!
Oscar Wilde mondta egyszer a tőle megszokott szellemességgel: Légy önmagad, mindenki más már foglalt. Ez humorosnak tűnhet, de igaz. Sokkal több energiát ölünk abba, hogy másokat utánozzunk, mint abba, hogy megkeressük azt, akik vagyunk. Pedig az eredeti mindig értékesebb, mint a másolat. Egyszerűen belőled nincs még egy. Azonban ha meg is találod önmagad van még egy feladatod. El is kell fogadnod azt, akit találtál.
  • Szánj időt arra, hogy megnézd mi érdekel. Keresd a lényegét annak, ami érdekel. Ha kreatív vagy, akkor miben? Ha precíz vagy, hol tudod ezt kamatoztatni? Nem tudsz elfeledkezni arról, aki vagy. Ennek tükrében látod ugyanis a világot. Ha belül kreatív vagy, de napi 8-10 órában egy raktárban dolgozol, előbb utóbb összetűzésbe kerülsz önmagaddal. Rengeteg lehetőség adódik, hogy próbálgasd ki is vagy valójában. Mielőtt azt mondanád, hogy már késő, csak jelzem, soha nem késő valami újba kezdeni. Egyszer megkérdezték tőlem, hogy tudok-e festeni, mire én azt válaszoltam, hogy nem. Mire megkérdezték, hogy honnan tudom? Elgondolkodtam. Tényleg, honnan tudom? Még abban az évben beiratkoztam ötvös képzésre. Ez volt ugyanis az egyik álmom, ami a kreativitással kapcsolatos. Rengeteg jó dolgot tanultam ez alatt az idő alatt önmagamról is. Ekkor már negyven év feletti voltam. Soha nem késő!
  • Ahhoz, hogy kiderítsd ki is vagy, használhatsz személyiségteszteket is, de vigyázz, mert nem a tesztek határoznak meg téged. Pusztán csak ismerkedj velük. Azt mondják rólad, amit már mélyen sejtettél, vagy teljesen új dolgokat tanítanak. Lehet, hogy egyezik azokkal az állításokkal, amiket a barátaidtól hallottál. Ha valami nem tetszik benne, mit tanulhatsz belőle?


Címkék:
Hely: Piliscsaba, Magyarország

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elefánt a porcelánboltban

Ismeritek a kifejezést, hogy "úgy viselkedik, mint elefánt a porcelánboltban"? Valaki elgondolkodott már, hogy mi a jó büdös francot keresett szerencsétlen elefánt a porcelánboltban? De tényleg? Nem a szerencsétlen elefánttal van a baj. Nehéz elképzelnem, hogy az az elefánt csak úgy ott termett. Biztos vagyok benne, hogy vagy pórázon vezették és megszokásból ment, vagy valamivel csalogatták. Ez esetben ugyanott vagyunk, mint a póráz. Valamilyen tanult mechanizmus alapján ment az elefánt, ment serényen. A kérdés, hogy kinek jó ez? Nem jó az elefántnak, nem jó a porcelánboltnak. Még annak se, aki csalogatta, mert fizethette a kárt. A végeredmény viszont egyértelmű. A "tapintatlan" elefánt nem tud viselkedni, finomkodni, csak törni, zúzni, lejáratni magát. Lehet, hogy egyszerűen nem kéne elefántnak lennünk. Nem kéne mások után koslatnunk, hagyni, hogy vezessenek, csalogassanak. Menni megszokásból. Mert így szoktuk és eddig semmi gond nem volt belőle. ...
Megjegyzés küldése
További információk

Hogyan légy önmagad? 3.

Az vagy, ami a múltad? Önmagunknak lenni nem azt jelenti, hogy minden, ami velünk történt, behatárolja, hogy kik vagyunk most. Meg tudjuk figyelni, hogy a múltunkból milyen szokások rögzültek. Ha rossz szokások rögzültek, helyettesíthetjük jó szokásokkal. Ha rossz dolgok történtek velünk, megnézhetjük, hogy mit hasznosíthatunk a negatív tapasztalatainkból. Én például nem szerettem az önéletrajzomban azt a tételt, hogy gyors- és gépíró iskolába jártam. Egy ismerősöm egyszer azt mondta nekem - csak úgy rám kacsintva, mi együtt tudjuk a tutit mosollyal - , hogy oda csak a hülyék jártak. Amikor szembe néztem ezzel a rossz érzésemmel és a valósággal, igazából azt láttam, hogy az ott töltött két év alatt hihetetlen kitartást tanultam. Megtanultam a rendszerességet és a kitartást. A minimális hibahatárt, de mondhatnám azt is, hogy a profizmust. Megtanultam továbbá vágyakozni valami több után. Fontos, hogy ha hibákat követtél el a múltban, akkor tudj megbocsátani értük önmagadnak. Jogodb...
Megjegyzés küldése
További információk

Irigység helyett

Egy kedves, fiatal ismerősöm nemrég azt fogalmazta meg, hogy minden rossznak a gyökere az irigység. A napokban eszembe jutott, hogy vajon mindaz a rossz érzés, ami időként gyökeret ereszt bennünk, honnan jön és mit lehet vele kezdeni. Azt gondoltam, hogy a végére járok és ha mást nem is, de megpróbálom ezeket az érzéseket lecserélni. Azaz, ha választhatnék mondjuk egy negatív, rossz érzés helyett valamit, mit választanék, még inkább, mi az ellentétpárja. Egyszerűen tudni akarom. Féltékenység - Valaki, akit szeretek nem nekem, hanem mondjuk egy harmadik személynek ad valamit, amire vágyom. A természet klasszul működik, így előfordul az, hogy ha bár vágyunk is valamire, azt nem feltétlenül kapjuk meg. Ez így van jól. De mi lesz az űrrel? A vágyunkkal. Ha helyes az önértékelésünk, akkor egyszerűen kiüti a félelmet. Szerintem ugyanis ez táplálja a féltékenységet. Ha helyes az önértékelésünk, akkor nem félünk, hogy ki vagyunk ütve a helyünkről. Akkor a vágyunk nem mardosó lesz, c...
Megjegyzés küldése
További információk