Ugrás a fő tartalomra

Tegyél rá még egy lapáttal!?

Tizenéves voltam, amikor olvastam Joni történetét. Ő volt az első, akiről tudtam, hogy a nyaktól lefelé való bénulása következtében később megtanult lábbal festeni. Kitartó volt, motivált másokat, erőt adott sokaknak. 
Közel harminc évvel később mindez már szinte természetessé vált. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy ne lenne tiszteletre méltó Joni és sok más társa tevékenysége. Nem. Sőt, de......
Azt vettem észre a mai társadalomban, hogy az "ez nem elég" korát éljük. Ki is fejtem ezt bővebben.

Ma már nem kunszt, ha valaki édesanya, nevel öt gyermeket és jó feleség mindeközben. Akkor lesz kunszt, ha vezet egy sikeres céget. Netán szerepel a sikeres nők lapjában. Vagy öt éven keresztül egyhuzamban elnyeri a pusztasárkányosdvölgyi pitesütő verseny első díját, miközben pettyes-pörgős, keményített, folt nélküli szoknyájába két tündéri gyermek kapaszkodik mellette csodálatos tizenévesei mosolyognak és szinte össze lehet téveszteni legnagyobb kamasz lányával, oly fiatalnak tűnik a legújabb, trendi ránctalanító kezelésnek köszönhetően.
Persze mindezek férfi példája is megtalálható. 
Egy apuka legyen - vagy mondhatnám, hogy az ideális férfi - megbízható. Rendelkezzen tökéletes munkával, nem árt ha cégvezető a hozzá tartozó bónusszal! Vigye a családot nyaranta a Déltengeri szigetekre! Legyen ő a tökéletes apa, hiszen mit fognak tanulni a gyerekei, ha néha hibázik? Esténként bújjon oda a kicsik mellé és olvasson Boribon-t és miközben átlépi a hálószoba küszöbét változzon át Mr Grey-jé, (nem nem tükrözi az ízlésemet) vegye elő az ostort és részesítse csodálatos "stepfordi" feleségét a lehető legnagyobb gyönyörben, aminek ismeretét természetesen nem pornófüggőként szedett össze, órákat töltve a számítógépe előtt. Nem. Ő így született. Szerda esténként járjon el a fiúkkal focizni! Minden reggel kezdje a napot az edzőteremben!

Természetesen nem szeretnék megfeledkezni ennek a szép családnak a gyermekeiről sem. Kortól függően és alkalmazkodva hozzá vegyenek részt napi rendszerességgel különórákon, mely tartalmazza a sporttól (természetesen kizárólag különleges sportokra gondolok) kezdve a intellektuális fejlődéshez szükséges logikai különórákig és a nyelvtanulásig mindent. Legyenek egyediek a gyermekek, amelyet azzal érhetünk el, hogy megmondjuk nekik, hogy hogyan tegyék ezt szerintünk. A kitűnő bizonyítvány az alap. Ezt lehet kiegészíteni versenyeredményekkel, sportteljesítményekkel és pattanás nélküli tiszta tekintettel. 

Persze nem szeretném beléd folytatni a kreativitást. Tegyél rá még egy lapáttal! Te mikor leszel tökéletes?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Elefánt a porcelánboltban

Ismeritek a kifejezést, hogy "úgy viselkedik, mint elefánt a porcelánboltban"? Valaki elgondolkodott már, hogy mi a jó büdös francot keresett szerencsétlen elefánt a porcelánboltban? De tényleg? Nem a szerencsétlen elefánttal van a baj. Nehéz elképzelnem, hogy az az elefánt csak úgy ott termett. Biztos vagyok benne, hogy vagy pórázon vezették és megszokásból ment, vagy valamivel csalogatták. Ez esetben ugyanott vagyunk, mint a póráz. Valamilyen tanult mechanizmus alapján ment az elefánt, ment serényen. A kérdés, hogy kinek jó ez? Nem jó az elefántnak, nem jó a porcelánboltnak. Még annak se, aki csalogatta, mert fizethette a kárt. A végeredmény viszont egyértelmű. A "tapintatlan" elefánt nem tud viselkedni, finomkodni, csak törni, zúzni, lejáratni magát. Lehet, hogy egyszerűen nem kéne elefántnak lennünk. Nem kéne mások után koslatnunk, hagyni, hogy vezessenek, csalogassanak. Menni megszokásból. Mert így szoktuk és eddig semmi gond nem volt belőle. ...

Hogyan légy önmagad? 3.

Az vagy, ami a múltad? Önmagunknak lenni nem azt jelenti, hogy minden, ami velünk történt, behatárolja, hogy kik vagyunk most. Meg tudjuk figyelni, hogy a múltunkból milyen szokások rögzültek. Ha rossz szokások rögzültek, helyettesíthetjük jó szokásokkal. Ha rossz dolgok történtek velünk, megnézhetjük, hogy mit hasznosíthatunk a negatív tapasztalatainkból. Én például nem szerettem az önéletrajzomban azt a tételt, hogy gyors- és gépíró iskolába jártam. Egy ismerősöm egyszer azt mondta nekem - csak úgy rám kacsintva, mi együtt tudjuk a tutit mosollyal - , hogy oda csak a hülyék jártak. Amikor szembe néztem ezzel a rossz érzésemmel és a valósággal, igazából azt láttam, hogy az ott töltött két év alatt hihetetlen kitartást tanultam. Megtanultam a rendszerességet és a kitartást. A minimális hibahatárt, de mondhatnám azt is, hogy a profizmust. Megtanultam továbbá vágyakozni valami több után. Fontos, hogy ha hibákat követtél el a múltban, akkor tudj megbocsátani értük önmagadnak. Jogodb...

Irigység helyett

Egy kedves, fiatal ismerősöm nemrég azt fogalmazta meg, hogy minden rossznak a gyökere az irigység. A napokban eszembe jutott, hogy vajon mindaz a rossz érzés, ami időként gyökeret ereszt bennünk, honnan jön és mit lehet vele kezdeni. Azt gondoltam, hogy a végére járok és ha mást nem is, de megpróbálom ezeket az érzéseket lecserélni. Azaz, ha választhatnék mondjuk egy negatív, rossz érzés helyett valamit, mit választanék, még inkább, mi az ellentétpárja. Egyszerűen tudni akarom. Féltékenység - Valaki, akit szeretek nem nekem, hanem mondjuk egy harmadik személynek ad valamit, amire vágyom. A természet klasszul működik, így előfordul az, hogy ha bár vágyunk is valamire, azt nem feltétlenül kapjuk meg. Ez így van jól. De mi lesz az űrrel? A vágyunkkal. Ha helyes az önértékelésünk, akkor egyszerűen kiüti a félelmet. Szerintem ugyanis ez táplálja a féltékenységet. Ha helyes az önértékelésünk, akkor nem félünk, hogy ki vagyunk ütve a helyünkről. Akkor a vágyunk nem mardosó lesz, c...