jeckeleszter

Egy kedves, fiatal ismerősöm nemrég azt fogalmazta meg, hogy minden rossznak a gyökere az irigység. A napokban eszembe jutott, hogy vajon mindaz a rossz érzés, ami időként gyökeret ereszt bennünk, honnan jön és mit lehet vele kezdeni. Azt gondoltam, hogy a végére járok és ha mást nem is, de megpróbálom ezeket az érzéseket lecserélni. Azaz, ha választhatnék mondjuk egy negatív, rossz érzés helyett valamit, mit választanék, még inkább, mi az ellentétpárja. Egyszerűen tudni akarom. Féltékenység - Valaki, akit szeretek nem nekem, hanem mondjuk egy harmadik személynek ad valamit, amire vágyom. A természet klasszul működik, így előfordul az, hogy ha bár vágyunk is valamire, azt nem feltétlenül kapjuk meg. Ez így van jól. De mi lesz az űrrel? A vágyunkkal. Ha helyes az önértékelésünk, akkor egyszerűen kiüti a félelmet. Szerintem ugyanis ez táplálja a féltékenységet. Ha helyes az önértékelésünk, akkor nem félünk, hogy ki vagyunk ütve a helyünkről. Akkor a vágyunk nem mardosó lesz, c...

Te mit mondasz a helló után? A vicc az egészben az, hogy én tényleg az esetek többségében hellóval köszönök. Így alakult. Persze ez nem az a helló, ami az angoloknál van. - Helló, hogy vagy? - Köszi, sajnos meghalt a nagymamám. - Akkor jó. Örülök, hogy találkoztunk. Ez a helló, mindig tartalmaz egy kis vidámságot - alapvetően vidám természet vagyok - . Azonban egyfajta távolságtartás is. Nem követel túl nagy közvetlenséget és ad időt arra, hogy felmérjem a terepet, kivel is állok szemben. Ugyanakkor a legjobb az lenne, ha egyszerűen tudnék ott lenni, abban a jelenben és a részese lenni, mindenféle elvárás nélkül. Eric Berne ezt úgy fogalmazta meg, hogy az élet olyan egyszerű dolgot jelent, hogy látjuk a fákat, halljuk a madarak énekét és üdvözöljük embertársainkat. A helló után mondott dolgok tulajdonképpen maga a történetünk. Az ahogyan beszélünk, vagy ahogy meg se szólalunk. Ahogy neveltek, ahogy próbáltak nevelni, vagy ahogy elmaradt ez a nevelés. Én - m...

Közel húsz éve foglalkozom így vagy úgy emberekkel. Korábban, mint tanár, most mint coach. A pályám legelején egy jól megtermett helyes roma fiú a kérdésemre, hogy mi szeretne lenni, azt válaszolta, hogy kukás. Csak egy pillanatig döbbentem meg. Ez már nem az a kor, amikor a kis óvodás fiú csillogó szemmel nézi a kukásokat, amint a kukát felteszik az autó liftjére és az szinte magától beborítja a szemetet. Egy pillanatig tartott, amíg átfutott az agyamon, hogy bizony ez fele sem tréfa és rögtön meg is kaptam a magyarázatot. Tudom-e, hogy milyen jó cipőket, meg ruhákat lehet a kuka mellett találni. A múltkor is egy adidas cipőt talált a nagybátyja.  Nem is oly rég van néhány olyan pro bono coach kliensem, akik hihetetlenül nehéz helyzetből jöttek. Nyolc általános a végzettségük. Van velem közel egykorú is és hihetetlen bátorságot tapasztalok náluk. Nem azt nézik, hogy milyen rossz dolgok történtek velük, hanem kinéznek maguk előtt egy apró pici célt és elindulnak afelé. Ilyen ...

Nem is tudtam mire vállalkozom. Persze tudtam, hogy lesz benne víz, meg túra, meg egyebek, de.... Tényleg nem tudtam, mire vállalkozom. Tamás küldött egy e-mailt: - Ugye ez nem érdekel minket?! Az e-mail raftingról, vadvízi evezésről és canyoningról - azt se tudtam mi az - szólt. Dehogynem . Írtam gyorsan vissza. Idén a csapatépítés ezen formáját is lehetett választani a férjem cégénél. Jó emlékeim vannak a vízről. Igazából minden, ami vizes sport, az az én sportom. Volt idő, amikor reggel hatkor ott úsztam a Hajósban minden nap munka előtt. Így egyre nagyobb izgalommal vártam a nyár közepét. Gondoltam rá is készülök. Meg is beszéltük Tamással, hogy bizony fele se tréfa, nem vagyunk már olyan fittek és fiatalok, mint harminc évvel, öt gyerekkel és egy unokával ezelőtt. Mi bizony felelősségteljes felnőttek vagyunk. Uccu neki sportolni fogunk. Eljárogatok zumbázni, na de mi lenne, ha a helyi kilátót is meglátogatnánk egy héten többször is. Nemsokára egy baráti társaságg...

Ismeritek a kifejezést, hogy "úgy viselkedik, mint elefánt a porcelánboltban"? Valaki elgondolkodott már, hogy mi a jó büdös francot keresett szerencsétlen elefánt a porcelánboltban? De tényleg? Nem a szerencsétlen elefánttal van a baj. Nehéz elképzelnem, hogy az az elefánt csak úgy ott termett. Biztos vagyok benne, hogy vagy pórázon vezették és megszokásból ment, vagy valamivel csalogatták. Ez esetben ugyanott vagyunk, mint a póráz. Valamilyen tanult mechanizmus alapján ment az elefánt, ment serényen. A kérdés, hogy kinek jó ez? Nem jó az elefántnak, nem jó a porcelánboltnak. Még annak se, aki csalogatta, mert fizethette a kárt. A végeredmény viszont egyértelmű. A "tapintatlan" elefánt nem tud viselkedni, finomkodni, csak törni, zúzni, lejáratni magát. Lehet, hogy egyszerűen nem kéne elefántnak lennünk. Nem kéne mások után koslatnunk, hagyni, hogy vezessenek, csalogassanak. Menni megszokásból. Mert így szoktuk és eddig semmi gond nem volt belőle. ...

Általában nem vették észre, hogy ott ül közöttük. Ez volt az első osztály. Varázslatosnak, magával ragadónak kellett volna lennie, de valami nem volt a helyén. Harminc izgő-mozgó kisgyerek. Még nem tanulták meg a szabályokat. Azokat a szabályokat, amiket illik betartani. Első számú szabály: - Kinek, hol a helye.  Olyan volt, mint egy kasztrendszer. Igazából persze ez nem létezik. Mármint kasztok ott és akkor, de valójában létezett. Alul az érinthetetlenek (dalitok), tulajdonképpen kaszton kívüliek. A kislány ilyen volt. Nem vettek róla tudomást, nem szóltak hozzá, csak a többi érinthetetlen. Nem nagyon értette miért van ez, de így volt. Ezen a napon valami más volt. Zsuzsa néni felszólította és egy egyszerű kérdést tett fel neki. - Milyen színű lámpánál lehet átmenni az úttesten? Egyszerű kérdés, egyszerű válasz, amikor zöld. Nem tudták, de tulajdonképpen az elmúlt hat évben elég sokat volt egyedül az utcán. Nem okozott gondot a közlekedés. Ha el is veszett valahol, a végén...

Az vagy, ami a múltad? Önmagunknak lenni nem azt jelenti, hogy minden, ami velünk történt, behatárolja, hogy kik vagyunk most. Meg tudjuk figyelni, hogy a múltunkból milyen szokások rögzültek. Ha rossz szokások rögzültek, helyettesíthetjük jó szokásokkal. Ha rossz dolgok történtek velünk, megnézhetjük, hogy mit hasznosíthatunk a negatív tapasztalatainkból. Én például nem szerettem az önéletrajzomban azt a tételt, hogy gyors- és gépíró iskolába jártam. Egy ismerősöm egyszer azt mondta nekem - csak úgy rám kacsintva, mi együtt tudjuk a tutit mosollyal - , hogy oda csak a hülyék jártak. Amikor szembe néztem ezzel a rossz érzésemmel és a valósággal, igazából azt láttam, hogy az ott töltött két év alatt hihetetlen kitartást tanultam. Megtanultam a rendszerességet és a kitartást. A minimális hibahatárt, de mondhatnám azt is, hogy a profizmust. Megtanultam továbbá vágyakozni valami több után. Fontos, hogy ha hibákat követtél el a múltban, akkor tudj megbocsátani értük önmagadnak. Jogodb...

Találd meg, ismerd fel a saját értékeidet!  Nagyon sokszor úgy vagyunk "bekötve", hogy nem a saját értékeinket figyeljük, hanem a másokét. Ezt akár még a hasznunkra is fordíthatnánk. Na de ami egészen bizonyos, hogy nem csak mások rendelkeznek értékekkel. Miért nem figyelünk ezekre az értékekre önmagunkban? Mi akadályoz bennünket ebben? Legtöbbször nagy és ócska hazugságok. Olyan hazugságok, amiket még gyermekkorunkban, fiatal felnőttként tettünk a magunkévá. Ilyen hazugságok pl., hogy álszerénység mögé bújunk. A végén pedig már tényleg nem hisszük el, hogy mire is vagyunk képesek. Ha valamire azt mondjuk, hogy jók vagyunk benne, akkor mások esetleg azt hiszik, hogy beképzeltek vagyunk, nagy az arcunk stb. Pedig szó sincs erről. Az emberek jó részének azon kell dolgozni, hogy egyáltalán pozitívan nézzen magára, a képességeire. Ahogy Pál Feri mondja nem a pozitív önértékelés a lényeg, hanem a helyes önértékelés. Figyeljétek meg, hogy kiket csodáltok! Miért néztek fel...

Tizenéves voltam, amikor olvastam  Joni  történetét. Ő volt az első, akiről tudtam, hogy a nyaktól lefelé való bénulása következtében később megtanult lábbal festeni. Kitartó volt, motivált másokat, erőt adott sokaknak.  Közel harminc évvel később mindez már szinte természetessé vált. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy ne lenne tiszteletre méltó Joni és sok más társa tevékenysége. Nem. Sőt, de...... Azt vettem észre a mai társadalomban, hogy az "ez nem elég" korát éljük. Ki is fejtem ezt bővebben. Ma már nem kunszt, ha valaki édesanya, nevel öt gyermeket és jó feleség mindeközben. Akkor lesz kunszt, ha vezet egy sikeres céget. Netán szerepel a sikeres nők lapjában. Vagy öt éven keresztül egyhuzamban elnyeri a pusztasárkányosdvölgyi pitesütő verseny első díját, miközben pettyes-pörgős, keményített, folt nélküli szoknyájába két tündéri gyermek kapaszkodik mellette csodálatos tizenévesei mosolyognak és szinte össze lehet téveszteni legnagyobb kamasz lányával, oly f...

1. Fedezd fel, ki vagy valójában! Keresd a lehetőséget, hogy megtaláld önmagad! Oscar Wilde mondta egyszer a tőle megszokott szellemességgel:  Légy önmagad,  mindenki más már foglalt. Ez humorosnak tűnhet, de igaz. Sokkal több energiát ölünk abba, hogy másokat utánozzunk, mint abba, hogy megkeressük azt, akik vagyunk. Pedig az eredeti mindig értékesebb, mint a másolat. Egyszerűen belőled nincs még egy. Azonban ha meg is találod önmagad van még egy feladatod. El is kell fogadnod azt, akit találtál. Szánj időt arra, hogy megnézd mi érdekel. Keresd a lényegét annak, ami érdekel. Ha kreatív vagy, akkor miben? Ha precíz vagy, hol tudod ezt kamatoztatni? Nem tudsz elfeledkezni arról, aki vagy. Ennek tükrében látod ugyanis a világot. Ha belül kreatív vagy, de napi 8-10 órában egy raktárban dolgozol, előbb utóbb összetűzésbe kerülsz önmagaddal. Rengeteg lehetőség adódik, hogy próbálgasd ki is vagy valójában. Mielőtt azt mondanád, hogy már késő, csak jelzem, soha nem kés...